coMMMunity.eu
2014. október 2. csütörtök

Nem lehet ezt bírni

Szerző:
/
coMMMunity.eu

Először március 15-én jelentek meg budapesti civilek Gyöngyöspatán. Megelégelve a cigányokat fenyegető szélsőjobboldali félkatonai szervezetek masírozását, levonultak és tiltakoztak az embertelen, rasszista megkülönböztetés ellen. Aztán Hejőszalonta is sorra került, egy újabb település, amelyben védelemre szorultak a romák. Ide két elkötelezett antirasszista, Karsay Dorottya és Kende Judit szervezte a civil levonulást. Velük készítettünk interjút.

Hogyan kezdeményez valaki egy ilyen tüntetést? Hogyan találkoztatok?

A szervező összeír

A szervező összeír

Karsay Dorottya: Judittal pár éve együtt dolgoztunk az Amnesty International-nél, de most az „Egymillióan a sajtószabadságért” tüntetés után futottam össze vele. Március 15-én lement egy csapat civillel Gyöngyöspatára, aztán ő mondta, hogy a helyiek kérték, hogy menjenek vissza, mert akkor este megint jönnek a gárdisták, illetve e betyárok, és félnek, hogy a rendőrök nem védik meg őket. Ez volt olyan öt órakor délután, aztán elkezdtünk telefonálni, aktivistáknak, ismerősöknek, sajtónak, hogy nyolckor indulunk és addigra összejöttünk harmincan. Így indult az egész, függetlenként csináltuk és most se kapcsolódik egyetlen szervezethez vagy párthoz sem az akció. A TASZ, az AI, a NEKI, a Helsinki Bizottság, az MMM, az ERRC és az LMP támogat bennünket.

Miért gondoltátok, hogy tenni kell valamit, vagy tudtok tenni valamit?

Kende Judit: Mert, amikor először lenn voltunk, beszéltünk ott egy csomó fiatallal, akik elmondták, hogy éjjel ostorral meg kutyákkal jönnek és kiabálnak, hogy „meghaltok”, és rémes volt látni, hogy a rendőrök erre nem csinálnak semmit. Azt gondoltuk, hogy, ha mi hívjuk a rendőrséget, akkor odajönnek. És így is lett, de nem mi tettünk feljelentést, hanem a helyiek a TASZ-osok segítségével.

Karsay Dorottya: Felháborító, elkeserítő és ijesztő, hogy ami itt megy, az elkezdi idézni a múlt század harmincas-negyvenes éveit. És ugye jön a kérdés, hogy hol van akkor a határ? Hol van az a pont, amikor felállsz és csinálod, mert más nem csinálja. A rendőrség nem védi meg őket, a parlamentben meg nyíltan rasszista arcok ülnek.

Tapasztaltak vagytok az antirasszista szervezésben?

KD: Igen, mindkettőnknek van tapasztalata.

KJ: Főleg oktatással foglalkoztam az AI-nél, nem szerveztem demonstrációkat, de persze láttam és rész is vettem. Most tanítok az ELTÉ-n, szociálpszichológus vagyok.

KD: Hét éve vagyok aktivista mindenfelé. Többek között az Amnesty-ben 2006-ig. Még a tesómmal hoztuk létre az első egyetemi AI csoportot – pont miután láttuk, hogy itt, Magyarországon semmi aktivitás nincs. Amerikában több csoportban is benne voltam, bár ott egyszerűbb, mert a campusokon mindenki benne van legalább egy ilyen csoportban. Egyébkent meg bölcsész vagyok, pályaelhagyó szociológus, emberi jogi szakon végeztem a CEU-n, és most is egy nemzetközi emberi jogi szervezetben dolgozom. Szóval nálam ez munka es szenvedély együtt.

Hejőszalontára aztán hogyan szerveztétek a levonulást és mit tapasztaltatok ott?

KD: Gyöngyöspatára megszerveztük, hogy, ha kell, minden este lemegyünk és ott alszunk, hogy a helyi rendőrök megvédjék a romákat. Csináltunk egy csoportot, amely a gyongyospataiejaszakak@gmail.com címen található és egy táblázatot, amire feliratkozhattak az emberek, hogy ki mikor tud menni. Amikor elvonultak a gárdisták meg a betyárok, akkor is kapcsolatban maradtunk, úgyhogy, amikor Hejőszalontáról kaptuk a hírt, már gyorsan lehetett mozgósítani. Ezt már mi ketten szerveztük, illetve teremtettünk lehetőséget, ami azt jelenti, hogy bejelentettük a demonstrációt és szerveztük a lemenőket. Megkérdeztük a falubelieket, hogy mit tudunk tenni értük és mondták, hogy élő láncot szeretnének, úgyhogy elkezdtük szervezni még aznap. Gyöngyöspatán ez van azóta is, megkérdezzük a CKÖ-söktől is, mi kell, és próbáljuk megcsinálni.

A híradók nem bizonyultak ezúttal sem túl hiteles forrásnak. Hogyan emlékeztek vissza a Hejőszalontai akcióra? Miket tapasztaltatok?

Gyöngyöspata nappal (Fotó: Harkai Péter)

Gyöngyöspata nappal (Fotó: Harkai Péter)

KD: Amiket én láttam híradókat, azokban valóban nagyon sok torzítás volt. Mire odaértünk a helyi romák már el voltak kordonozva a cigánysoron kívülre és abban a négy utcában, ahol a Jobbik masírozott elhagyták a házaikat. A rendőrség nem engedte meg, hogy élőláncot csináljunk oda, ahol a Jobbik vonult. Előző este egyeztettünk a rendőrséggel, ahol ott volt a TASZ és a Helsinki Bizottság is, és abba az opcióba mentek bele, hogy egy utcával arrébb legyünk, mert különben nem tudnak megvédeni minket. A Jobbikosok a falu túloldalán gyűltek, nem lehetett a kordon túloldalára menni, csak nézni őket meg a zászlóikat. A focipályánál tartották a beszédeiket és onnan vonultak felénk, elhaladtak előttünk és utána járták körbe azt a négy utcát, ahol főleg cigányok laknak. Az nagyon durva pillanat volt, amikor elindultak fáklyákkal. Nálunk épp beszédet mondott a polgármester, gyorsan abba is hagyta és összeszedték az embereket, hogy énekeljük együtt a himnuszt, mire odaérnek. Én lemaradtam tíz roma fiúval, a Jobbikosok ott vonultak el és közben ordítoztak, hogy „cigánybűnözők” meg „mocskos cigányok”. Undorító volt és félelmetes, egy tíz méteres mező választott el minket, meg három rendőr.

KJ: Én ott voltam az ellendemonstrálókkal. Amikor a polgármester leszállt az asztalról, ahol beszédet mondott, felálltunk a kordon mögé, összekapaszkodtunk és elénekeltük a himnuszt. Kicsit vártam, hogy ők is beszállnak és énekelnek, de nem. Amikor a végére értünk lehetett hallani, hogy azt kiabálják: „van cigánybűnözés”. Aztán elénekeltük a cigány himnuszt is. A jobbikosok körbevonultak ott, ahol a cigányok laknak, miközben azt mondták, hogy a tüntetés célja az, hogy megemlékezzenek a meggyilkolt asszonyról. Az szintén lemaradt a tudósításokból, hogy a helyi romák is megemlékeztek a nő házánál gyertyával és gyűjtést szerveztek a családjának, mert nagyon szegények. Aztán addig maradtunk, amíg az utolsó jobbikos is elment a faluból.

KD: A képviselőtestületből is voltak ott többen velünk, a polgármester megköszönte, hogy ott vagyunk. A felnőttek a gyerekeket féltették, az volt a legdurvább, meg ahogy gyerekek beszéltek minderről. Megkérdeztem egy nyolcéves gyereket, hogy tudja-e, miért vannak itt a jobbikosok. Azt mondta, hogy azért, mert a cigányokat akarják megölni és a csecsemőiket. Beszéltem egy hat éves kislánnyal is, akit bevittek a házba, mert félt és össze volt zavarodva, miután elmagyarázta neki az apja, hogy azért van ez az egész, mert barnább a bőrük. A nyolcéves fiú mondta azt is, hogy látta a boltost is menetelni, nem tudta eddig, hogy az jobbikos, és most mi lesz. Állítólag az egyik óvónő is ott volt a fáklyás menetben. Nem véletlen, hogy másnap az ötvenhét gyerekből tizenhetet vittek oviba. Még a polgármester is panaszkodott, hogy eddig nem volt ilyen feszültség és most elég rossz helyzet, hogy színt vallottak az emberek, kinek az oldalán állnak. A jobbikos tüntetők mellett is voltak gyerekek. Aztán este fél tízig ott voltunk, beszélgettünk, zenéltünk, ettünk, meghirdettük, hogy mindenki hozzon kaját, ne kelljen a helyi romáknak vendégül látnia minket. Ennyi volt a piknik, és e helyett zenés mulatozást tettek be a híradóba. Volt zene, de nyilván nem partizni mentünk.

KJ: Előtte és utána kedélyesebb volt a hangulat, a vonulás alatt nyilván nem. Mindenki, aki lejött a helyiekkel beszélgetett, amitől sokkal nagyobb nyugi lett.

Mi a falu haszna belőletek?

KD: Biztonságot nyújtunk, amíg ott vagyunk, éreztetjük, hogy nincsenek egyedül. Gyöngyöspatára azóta visszamentünk és megyünk is még, kaját meg ruhát vinni a gyerekeknek és pszichológusokat hívni, amit Judit szervez.

KJ: Önkéntesen jelentkező pszichológusokkal fogjuk elkezdeni a traumakezelést. Van egy bohóccsoport is, akik már mentek egyszer.

KD: Amikor kaját és ruhát viszünk, annak kettős funkciója van, átmegyünk a romákhoz és beszélgetünk velük. Ott kell lenni, mert szét vannak esve ezek az emberek, a Jobbik meg csak szítja a feszültséget. Állítólag van most már vagy 30 helyi polgárőr, akik a kéthetes terror után szerveződtek.

Hol folytatjátok?

KD: Egyelőre tartjuk a kapcsolatot ezzel a két faluval és gondolom, ott folytatjuk, ahol a Jobbik felbukkan. A megoldás a megelőzés volna. Ez már csak a tünet. Aggasztó, hogy bármikor kirobbanhat a konfliktus, Gyöngyöspatán ugye a helyi roma vezetők tartották vissza a romákat. A jobbikosok csak „provokálnak” , azt várva, hogy majd a romák ütnek először, de, ha nem, akkor sem ők nyernek, mert nem lehet ezt bírni. Állítólag a mai napig mennek vissza éjszakánként fenyegetőzni. Ha ott vannak és tudják, hogy mi is ott vagyunk, akkor elmennek.

Mik a tanulságok? Érdemes ezt csinálni?

KD: Ezt lehet és kell is csinálni. Van egy bázis, akik jönnek velünk, illetve a civil szervezetekre is számíthatunk, ha a kereteket megszervezzük, adunk infót és kommunikálunk rendesen. A helyiek kéréseit is igyekszünk tiszteletben tartani. Van egy blogunk és angolul is közzétesszük az anyagainkat. Amikor a gyöngyöspatai akciót kiküldtük, rengeteg e-mailt kaptunk a külföldi sajtótól is. Az Aljazeera írt róla. Ráadásul a jobbikosok részéről sincsen vége nyilván a cigányok elleni demonstrációknak, sőt. Úgyhogy nekünk is ott kell lenni.

A hozzászóláshoz jelentkezz be a Facebookoddal!