coMMMunity.eu
2014. október 23. csütörtök

Kék fény

Szerző:
/
coMMMunity.eu

Az vagy nekem havonta egyszer
Ami az agynak a daganat
Árad belőled a kék fény
Elárasztod az agyamat
Kék fény! Kék fény! Kék fény!”

URH: Kék fény!

 

Az egykor tehetséges és tisztességes dokumentumfilmesként jegyzett Pesty László – akinek persze már szakmailag hiteles korszakában is akadtak erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető húzásai, mint például a Fekete Doboz név lenyúlása – hosszú évekkel ezelőtt dobott damaszkuszi hátast, és a jobboldal egyik napszemüvegét rendre a homlokára biggyesztő Hír Tv-s megmondóemberként bosszantja azokat, akik egykor hittek benne és drukkoltak neki.

Tilos az átjárás

Tilos az átjárás

Közéjük tartozott e sorok írója is, akiről a múlt század nyolcvanas éveinek derekán az akkor még alighanem joghallgató Pesty Laci Csapody Tamással forgatott filmet a katonai szolgálat megtagadó Bokor-bázisközösséges fiúk baracskai börtönös hányattatásai kapcsán. (Csapody azóta egyebek mellett a 2000-es évek legjelentősebb monográfiáját tette le az asztalra, a bori munkaszolgálatosokról. Milyen érdekes, az ő tisztessége 30 év múltán is makulátlan.)

Aztán programszervezőként börtönszociográfiám ürügyén meghívott az akkor még SZDSZ mezben feszítő Pesty a Merlin Színházba – majd hosszú, néma csend. Illetve csak napi mínuszos hír: az előző fővárosi polgármester-választás előtt Pesty László az immár nácibaráttá züllött Tarlós István kampányfőnökeként lépett színre. Akkor az nem jött be, Pesty viszont az óta is bőszen osztja az észt, ostorozza a kommenistákat a Hír Tv kerekesztala mellől, amúgy többnyire intelligens – jó, nem kimondottan a Nagy Katalin nevű műsorvezetőnőre, vagy mondjuk, az olyan alkalmi meghívottakra gondolok, mint Dörner Náci György vagy Balázs Mosolygós Péter etc. – farizeusok társaságában. Pesty és társai korántsem Thürmer Gyula munkásmozgalmi panteonból kimenős deszantosait csepülik persze, ha van még ilyen alakulat egyáltalán, sokkal inkább a Gyurcsány nevével fémjelzett, magukat most éppen baloldali demokrataként meghatározó identitászavaros droidokat. No meg mindenkit, akik pofátlan módon merik nem annyira szeretni a fülkeforradalom Lenin Viktorát, mint mondjuk ő.

Mert ő, elhihetjük, hogy van az a pénz – jelenleg éppen szívből viktoriánus. Ez rendjén is lenne a maga defektes érvrendszere mentén, no de egy ilyen felkent és tapasztalt dokumentaristának nem illene mégse annyira lemennie kutyába (úgysem lesz belőle szalonna), ahogy mostanság teszi.

 

Kedves Laci,

hogy szenvtelen cikkíróból személyesebb hangra váltsak, hazug módon manipulálni azért nem szabadna. Ilyet és ennyire átlátszóan módon, soha nem tett volna Pudovkin vagy Dovzsenkó, merthogy neked nem hiszem el, hogy elhiszed, amit hallasz, hiszen azt is jól tudod, hogy hazugság már az is, ahogy és amit kérdezel. A cigány-magyar együttélésről forgatott, az m1-en március 7-én sugárzott dokumentumfilmed korábbi működésedhez méltatlan, azokat szembeköpő hazugságpropaganda, és éppen annak az ügynek árt a legtöbbet (a cigány-magyar együttélésnek), amit már hivalkodó címében is hirdet. Miért kell a polgártársi nyájmeleg és a mindenáron való megfelelni akarás okán odadobni mindent, ami addig fontos volt korábban neked is? Egy gyékényen árulni azokkal, akik hülyének nézik a magyarokat (köztük leginkább a cigány származásúakat), akiknek egy része (persze korántsem 2/3-a, ahogy gazdáid láttatni szeretik) sajnos tényleg komplett idiótaként bólogat a nyakába kötött kolomppal a magára hagyott nyájban.

Majd két évtizede kisérem figyelemmel a tetthelyről, és nem a stúdióból vagy a parlamentből, az iszonyúan összetett és rendkívül ellentmondásos magyar-cigány viszonyt, vagy inkább egymás iránti iszonyt. Riporterként, szociográfusként helyzeteket igyekszem rögzíteni, leírni. Véleményt formálni már régóta nem merek, akarok. Nem azért, mert nincs véleményem, hanem, mert tudom a szubjektum (ellenszenv, harag, együttérzés, szimpátia, no meg a megélhetés, a pénz persze, stb.) ebben a végletekig kiélezett, permanens konfliktushelyzetben a legrosszabb tanácsadó.

Éppen pozitív példának szánt főhősöd, a (nem tudni ki által) cigányszakértőnek kinevezett Forgács István mondja az opusz végén, hogy ez az ország, amiben élünk a Titanicra hasonlít, és menthetetlen. Voltaképpen azt állítja, hogy a cigány-magyar normális együttélésre nincs remény. Nagyjából így érzem én is, miközben a magam módján (reménytelenül) próbálok tenni ellene. Szkepszisem miatt sokszor szégyellem is magam, amit meg cinizmussal palástolok. De hazudni nem bírnék.

Filmed főhősénél, Forgács Istvánnál viszont életforma (hivatás) a hazugság, pontosabban az öngyűlölet – mert cigánynak született, és kénytelen felvállalni ezt, nem csak, mert látszik rajta, hanem mert ebből él –, az érdekből fenntartott és gerjesztett hamis tudat. Hogy intelligensnek látszó, legalábbis tanult cigányemberként azt mondja, amit a többségi társadalom cigánygyűlölő egyedei hallani akarnak tőle a többi, a resztli cigányról. A bűnözőkről, a tanulatlanokról, a mosdatlanokról, a szocpolszülőkről, stb., akiket ő, hasonlón az őt felhasználó többségiekhez, lenéz, gyűlöl, megvet, és akikkel nem vállal semmiféle sorközösséget. Az ő (és a filmben megszólaló többi megélhetési öngyűlölő) véleménye szentesíti csak igazán a rendes magyar családoknál elvárható mindennapi szalonrasszizmust.

Árulója ő az ő és a többiek (kivált a cigányvajdaként – ami egy nem létező pozíció persze – aposztrofált miskolci Lakatos Attila) által propagált mentalitás mindannak, ami emberi. Ezt a „cigányszakértő” fiatalembert a minimális szolidaritásra, együttérzésre sem tanították meg a cigányságból való kiemelkedésükre fenemód büszke, egyúttal fajtájukat mélységesen megvető szülei.

De ifjú Forgács István, ahogy a filmben példakánt feltálalt édesapja és édesanyja sem igazi cigány, pontosabban egyáltalában nem cigány, hiszen szégyellik identitásukat, amit azzal bizonyítanak, hogy lenézik azokat, akikhez pedig kénytelenek (jelen estben nem is bőrszínük miatt, hanem anyagi érdekből) sorolni magukat. A manipuláció abban van, hogy az ő cigány mivoltuk csak arra kell a politikának, ahogy a te, a sekélyes aktuálpolitikát kiszolgáló filmednek is, hogy a többségi elvárásoknak nem megfelelő (megfelelni nem tudó) cigányokat (és a többség ilyen), a deviánsokat, „cigánybűnözőket”, „szocpolszülő” cigányasszonyokat elítélhesse, megbélyegezhesse, még inkább a földbe döngölhesse. Hogy cigánynak látszó emberek pocskondiázzák a fajtájukat. Hogy cigány cigánynak farkasa, de legalábbis meggyőződéses kápója legyen. Ahogy, mint azt egykori barátod, Csapody Tamás könyvében megírta, a magyar keretlegény bakák az ugyancsak magyar munkaszolgálatosoknak.

Forgács, aki maga mondja, hogy cigányügyekkel foglalkozik, a cigányügyből él, a leghiteltelenebb figurája a filmednek, pedig akadnak benne még bőven ilyenek. Pontosabban: csak ilyeneket állítottál kamerád elé. Magamról mondtam az imént, hogy cinikus vagyok, mert a tehetetlenségem olykor ezt kényszeríti rám, de az én időnkénti meghasonlottságom Forgács hivatástudattal álcázott cinizmusához képest kismiska. Ez a magát szakértőnek nevező ember nézeteivel szítja a gyűlöletet azok iránt, akikhez odasorolja magát, akikből végül is él. És ez már önmagában gusztustalan. Tudjuk persze, hogy kikből is lesznek „szakértők” ebben az országban.

Hogy ez az ember előadásokat tarthat, a filmben éppen rendőr-szakközépiskolásoknak, az éppen akkora botrány, mint az általa, és a te filmed által propagált érvrendszer.

 

Kedves Laci,

filmedet biztos örömmel mutatta volna be az átkosban a kommunista Szabó László Kék fény című népszerű rendőrségi magazinja is. Igaz, ő még beérte a sima „cigánybűnözőkkel”, álmában sem gondolt volna arra, hogy ezt a Tonhauser főrendőr által kreált fogalmat überolni lesz képes valaha az öngyűlölő, önostorozó cigány fogalma. Hála Forgács Istvánnak és társainak, no meg neked, elérkezett ez az idő is.

A hozzászóláshoz jelentkezz be a Facebookoddal!